Szentírás vasárnapját, a Biblia fordítójának Szent Jeromos ünnepéhez (Szeptember 30)  legközelebb eső vasárnapján tartja az Egyház.   Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinat óta tarjuk,  és a szentmiséken a templom központi helyére kitesszük a Szentírást, emlékeztetve minket  a Bibila rendszeres olvasására, melyből megismerhetjük Istent,  mélyíthetjük  hitünket, erőt és eligazítást kaphatunk életünk útján.

A digitális korban, mikor egy fél hüvelykujj méretű adathordozón   több könyvtárra való állományt vihetünk magunkkal, nem érezzük  az írás értékét, fontosságát.  Az ókori Bablionban, Egyiptomban a pergamen vagy papirusz  tekercs előállítása fáradtságos, időigényes munka volt,  körülményes volt a nehéz tekercsek tárolása. Nem is beszélve arról, hogy az írás és olvasás nem volt része az elemi ismereteknek.

A hívő ember számára a digitálisan tárolt Biblia is felbecsülhetetlen értékkel kell hogy Bírjon, mivel Istennek minden időkre szóló  üzenetét hordozza.  A próféták számára természetes volt, hogy írásba foglalják a hallott isteni üzeneteket. Nemcsak maga az Üzenet, hanem az üzenet rögzítése is Isten akarata:

“¹Így szólt hozzám az Úr: „Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!”  (Iz 8,1) .

“Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:²Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig.” (Jer 36,1-2)